Nagybakónak

 2023. július 28.

Nagybakónak

Helytörténeti és egyháztörténeti kiállítás

2023. július 28-án Nagybakónakon jártam, hogy megnézzem és lefényképezzem az Eszperantó forrásokat. (Részletek és képek itt.) Miután megnéztem és lefényképeztem a forrásokat, visszasétáltam a faluba, ezúttal a rendes utat választottam, vagyis az Arany János utcán mentem vissza. Az egyik hirdetőfalon megpillantottam egy plakátot, ami azt hirdette, hogy van egy Helytörténeti és egyháztörténeti kiállítás, amit előzetes bejelentkezés után meg lehet nézni. Miután visszaértem a faluba és realizáltam, hogy még több, mint két órám van a buszig (csak 16.10-kor ment a következő), úgy döntöttem, felhívom a megadott számot. Egy kedves hölgy közölte, hogy menjek nyugodtan, kinyitja nekem a kiállítást.

Elindultam hegynek fel, a templom mellett találkoztam Horváth Dénesné Erzsikével, aki megmutatta nekem a régi paplakban berendezett kiállítást. Érdekes és megható történeteket mesélt el a falu múltjáról és jelenéről, amiből kiderült, mennyire szívén viseli a falu  és az itt élők életét. 

A templom homlokzata az útról nézve

Szent István király templom

Az egykori paplak, a kiállítás helyszíne

Erzsike elmesélte, hogy mind a templom, mind a mellette álló épület, az egykori paplak, az 1700-as években épült. Sajnos, az 1960-as években az épület romlásnak indult, ráadásul a felújítási munkálatok sem mindig tettek jót neki, például a külső szigetelés miatt vizesednek a falak, a régi, karakteres ablakokat pedig sokkal nagyobb, modern, műanyag ablakokra cserélték, amelyek nagyon szépek, de egyáltalán nem illenek a 300 éves épület karakteréhez. Amikor az eredeti fakapun keresztül beléptünk, egy előtérben különböző szerszámok, használati tárgyak fogadtak. Erzsike elmondta, hogy ezeket ő maga gyűjtötte össze a faluban, sokszor kidobásra ítélt tárgyakat mentett meg, hogy a kiállításon bemutathassa, milyen volt az itt élő emberek élete. A falon egy térképen a falu különböző részei látszottak, illetve egy másik képen a különböző elnevezések, ahogy az idők során változtak. Két, virágmintával díszített faragott fatábla is volt a falon, ezeket a másik kapuról mentette meg, amikor azt lecserélték.

Az eredeti fakapu

Nagybakónak térképe

Az elnevezések

A régi kapu egyik részlete

Az előtérben a különböző mesterségek jellemző szerszámai, eszközei voltak kiállítva, például a falu utolsó fazekasának korongja, vagy egy faragott szánkótalp.

Szánkótalp

Fazekas szerszámok

Baloldalon az első helyiségben különböző ruhákat, viseleteket láttam. Erzsike elmesélte, milyen ruhában jártak régen a férfiak és a nők, megmutatta, melyik volt az ünnepi és melyik a hétköznapi viselet. Az egyik szekrényben egy összetekert ruhacsomagot láttam, kiderült, így tárolták a plisszírozott szoknyákat. Az egyik szekrényen finom anyagból készült menyasszonyi fátyol, egy falubeli asszonyé volt.

Menyasszonyi fátyol

Az egyik sarokban egy cipész eszközei, mellette különböző konyhai tárgyak, amelyekről nem mindig tudtam megállapítani, mire is valók.

Cipészszerszámok

Diótörő

Ostyakészítő

Tűzhely

Konyha

A következő szobában az egykori pap miseruháit láttuk. Meglepett, milyen díszesek, az egyik koronázópalástnak is beillett volna. Több színben pompáztak, Erzsike elmagyarázta, hogy minden alkalomra más színt viseltek. A ruhák között volt egy apácaruha is, ezt Erzsike nagynénje viselte, aki apáca volt. Mellette az ágyon a ministránsgyerekek ruhái, kiderült, hogy az ő öltözetük mindig harmonizált a papéval, ezért nekik is volt piros, zöld, aranyszínű gallérjuk, a fehér ing és szoknya (!) mellé.

Miseruhák

Ministránsok ruhái

A szobában lévő minden bútor eredeti, kivéve az íróasztalt, amely már akkor került ide, amikor az épületet téeszirodának használták. Az íróasztalon különböző dokumentumok voltak kiállítva, döbbenetes, hogy voltak köztük az 1700-as évekből származó anyakönyvek, periratok, különböző jegyzőkönyvek, igazolások. Láttunk egy kétnyelvű (német-magyar) jegyzőkönyvet arról, hogy 1916-ban a hadsereg elvitte a templom két harangját, ami miatt kártérítés illette meg a falut.

Könyvespolc

Anyakönyv

Jegyzőkönyv a harangokról

Keresztszemes hímzés

Cselédkönyv

A következő helyiségben a kanizsai múzeum anyagának Nagybakónakra vonatkozó része volt kiállítva. Voltak itt régészeti leletek, amelyek azt bizonyítják, hogy  a falu már a kőkorszakban is lakott volt, valamint érdekes dokumentumok a falu (azóta már megszűnt) iskolájának utolsó tanítónőjéről. Egy szociális otthonban halt meg, és azt kérte, az iratai, emlékei kerüljenek vissza ide, a faluba. Az ő édesapja is tanító volt, akinek valamiért be kellett nyújtania egy "szegénységi bizonyítványt". Erzsike elmondta, azért tette ki ezt az iratot, mert olyan gyakran használjuk ezt a szót, de nem biztos, hogy tudjuk, honnan is ered.

Papp Mihály tanító

Szegénységi bizonyítvány

A fényképen az utolsó tanítónő, Papp Valéria

Kőkorszaki leletek

Ünnepi viseletek

Az épület jobboldali részén (itt volt egykor a vendégszoba, a konyha és a kamra), az egykori konyhában egy népi iparművész kiállítását láttam, a hölgy csuhébabákat készít, sok alkotása zsűrizett, kiállításokon is szerepelt. Néhány figurán színes (piros, zöld) részeket is láttunk, ezeket a zsűri nem fogadja el, mert nem eredetiek (pedig természetes anyagú festékkel színezte őket.)

Csuhébabák

Erzsike kedvence

Az egykori kamrában Erzsike egy kis mini-tantermet rendezett be. A bútorok és tárgyak eredetiek, a legérdekesebb az egykori tanítónő illusztrált tanmenete, egy nagy mappa, amiben előre lerajzolta, melyik hónapban mit fog tanítani rajzból és művészettörténetből. Erzsike emlékezett, hogy tényleg ezeket tanulták. Láttam egy rajzokkal, fényképekkel díszített naplót is, ahol egy iskolai kirándulásról számoltak be a diákok.

Tanterem

Napló a kirándulásról

Tanmenet

Eredeti faajtó

Amikor meséltem arról, hogy miért voltam a forrásoknál, Erzsike mutatott egy naplót, amit az egyik cserkész írt 1934-ben, amikor két hétig itt táboroztak a cserkészek, akik elnevezték az Árpád-forrást.

Cserkésznapló

Végül bementünk a templomba is, Erzsike megmutatta a képeket, amelyeknek a keretét ő maga hozta helyre. Elmesélte, hogy mivel nem volt pénz a rossz állapotban lévő freskók restaurálására, egyszerűen lemeszelték azokat, a régi faoltárt pedig, amikor elkészült az új, Szent Istvánt ábrázoló oltár, egyszerűen kidobták.

 A templom bejárata

Templombelső

Mellékoltár

Stáció

Oltár Szent Istvánnal

A templomhoz vezető lépcső

Az egykori iskola és szolgálati lakás

Emléktábla az iskola falán

Miután mindent megnéztem és elbúcsúztam Erzsikétől (aki még a házába is behívott), felszálltam a 16.10-es buszra és visszautaztam Nagykanizsára, majd onnan Pestre és Csongrádra.