Renoir
A festő és modelljei
(Szépművészeti Múzeum)
Budapest
2024. január 13.
2024 januárjában néztük meg a Szépművészeti Múzeumban a Renoir-kiállítást.
Korábban jártunk már az épületben, 2019 januárjában megcsodáltuk az éppen akkor átadott, gyönyörűen felújított Román csarnokot és megnéztük az állandó kiállításokat. (Beszámoló és fotók itt.)
A Hősök terén található épület 1900 és 1906 között épült, Schickedanz Albert és Herzog Fülöp Ferenc tervei alapján neorenszánsz és neoklasszicista stílusban. (Helyén egykor az a Rotunda pavilon állt, amelyet eredetileg a Feszty-körkép bemutatására építettek.) 1957-ben a magyar műtárgyakat a Magyar Nemzeti Galéria vette át, így ma a Szépművészetiben főleg az egyetemes művészet alkotásait láthatjuk.
Szépművészeti Múzeum
Homlokzat
Miután átvettük a jegyünket (már előre, online megvettük), a Reneszánsz csarnokban álltunk néhány percet sorba (sokan voltak, várni kellett a beléptetésre). Amíg ácsorogtunk, megnéztük az itt bemutatott reneszánsz freskógyűjteményt és a velencei kútkávák gyűjteményét.
Lépcsőház
Márvány csarnok
Reneszánsz csarnok
A csarnok mennyezete
Velencei kútkávák
Reneszánsz freskók a falakon
Ezután beléptünk a Renoir-kiállítás első termébe. Ahogy már megszoktuk a képzőművészeti kiállításokon, nemcsak a művész életéről tudtunk meg sok információt, hanem a kiállított művek keletkezésének történetéről, szimbolikájáról, sőt, későbbi sorsáról is. Érdeklődve olvastunk az információs táblákon arról, mi mindenre érdemes figyelnünk egy-egy képpel kapcsolatban, összehasonlíthattuk a vázlatot a kész művel, megfigyelhettük, hogyan változott a festő technikája, az ecsetkezelés, a színek használata. (Érdekes, hogy Renoir élete végéhez közeledve egyre kevesebb színt használt: 1919-ben, amikor utolsó remekművét, a Fürdőzőket festette, már csupán tízet. ) Az egyik teremben 3 különböző változatban láthattuk a Fekvő akt című művet, de hat példányban festette meg a Fiatal lányok a zongoránál című témát is, ezt egyenesen a francia állam rendelte meg tőle. Sok érdekes történetet olvastunk a képek modelljeiről is (végül is, ez volt a kiállítás címe), Wagnernek például annyira nem tetszett a róla festett portré, (ami mindössze 35 perc alatt készült), hogy végül nem kérte el a művésztől. A festőtársáról és barátjáról, Claude Monet-ról festett portrén Renoir igyekezett az ábrázolt művész technikáját alkalmazni, és a megszokottnál sűrűbb, kevésbé lágy festésmódot alkalmazott. Másik festő-barátjáról, Bazille-ról készült portréjának hátterében Monet néhány festménye (normandiai látképek) látható, amelyeket Renoir-nál hagyott megőrzésre, amikor el kellett hagynia a túl drágának bizonyuló Párizst. A portrét egyébként később Éduard Manet (egy másik híres impresszionista művész) vette meg. Megtudtuk azt is, hogy Renoir nemcsak festett, hanem - a katalán Richard Guino-val együttműködve - szobrokat is alkotott, pl. a Győzedelmes Vénuszt, aki egyik kezében a Parisztól kapott almát tartja.
A kiállítás bejárata
Renoir
Renoir önarcképe 1879-ből
Frédéric Bazille portréja
Claude Renoir, a festő fia
Gitározó nő
Renoir festődoboza és palettája
Fürdőzők
Víz (vagy Mosónő)
Fekvő akt
A három fekvő aktból kettő
A győzedelmes Vénusz
Fiú macskával
Fiatal lányok a zongoránál
... és egy másik változatban
Gyermekét szoptató nő
Le Moulin de la Galette (vázlat)
Vidéki tánc
Vázlat a Vidéki tánc-hoz
A hinta
A békástanya
Tömeg a kiállításon
Claude Monet portréja
Richard Wagner portréja
Renoir élete röviden
Újra a Reneszánsz csarnokban
Homlokzat
A kivilágított épület
Forrás:
